Határtalanul 2026

Királyok és fejedelmek útján Erdélyben

2026. április 21-24-ig iskolánkban idén először kirándult a Határtalanul! program keretében 7. osztály Erdélybe, és töltött el négy élményekben és látnivalókban gazdag napot.

1. nap: Kedden korán reggel indultunk, tudtuk, hogy hosszú út elé nézünk, de nagyon vártuk már. Hét óra utazás után megérkeztünk az első állomásunkra: Nagyváradra. Szent László több mint ötméteres hatalmas lovas szobrát néztük meg először, ami a nagyváradi vár udvarán áll. Majd bementük Erdély legnagyobb barokk templomába, a római katolikus Nagyboldogasszony Székesegyházba. A városközpont is teljesen lenyűgözött minket: nemesi paloták, Városháza, Állami Színház. Az Ady Endre Múzeum következett, ahol múzeumpedagógus tartott ismertetőt a költő életéről, Nagyvárad és Ady kapcsolatáról. Nagy örömünkre interaktív feladatok is voltak. Az Ady Endréhez kötődő épületek, szobrok megtekintése (EMKE kávéház, Nagyváradi Napló épülete, Holnaposok-szoborcsoport) után indultunk tovább. Királyhágónál fotószünetet tartottunk, majd útközben jellegzetes kalotaszegi településeket láttunk pl. Bánffyhunyad, Körösfő. Este Torockóra érkeztünk, a hegyekkel, sziklákkal ölelt székely településre, ahol úgy tartják, kétszer kel fel a Nap. Itt vacsorával vártak minket, majd a panzióba mentünk, ahol kényelmes rönkházakban aludtunk.

 2. nap: A szerdai napot vártuk a legjobban, hiszen a magasban túra, a mélyben sóbánya várt ránk. A vezetőnk érdekességeket mondott a Tordai-hasadékról, majd elindultunk a hasadékban oda-vissza a Hesdát-patak egyik oldalán, majd függőhidakon átkelve a másik oldalán felváltva, közben gyönyörködtünk az alattunk és felettünk látható környezet szépségeiben. Következő állomásunk a tordai sóbánya volt, idegenvezetőnktől meghallgattuk a sóbánya történetét, elképzeltük, milyen nehéz dolguk volt a mélyben dolgozó embereknek és lovaknak. Majd elindultunk lefelé: voltak, akik 13 emeletet lépcsőzve, voltak, akik a kényelmes panorámalifttel jutottak le. Rengeteg látnivaló fogadott bennünket, kicsit elidőztünk a kialakított pihenőhelyeken, és szívtuk magunkba a magas páratartalmú levegőt. Kolozsvár várt minket, ahol megnéztük Erdély második legnagyobb gótikus templomát: a Szent Mihály-templomot, Mátyás király hatalmas lovasszobrát és szülőházát is. A tudományegyetem után sétát tettünk a hozzá tartozó Alexandru Borza Botanikus Kertben, a vezetőnk pedig felhívta a figyelmünket a nagyszámú kaktusz- és pozsgásgyűjteményre, ami az egyik talán leghíresebb látnivaló a kertben. Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a szállásunkra.

3. nap: A torockói Néprajzi Múzeum és a vízimalom megtekintésével kezdtük a csütörtöki napot, majd összepakolva útnak indultunk Nagyenyedre, ahol megemlékeztünk az 1849-es magyarellenes vérengzés áldozatairól, és megkoszorúztuk a tragikus esemény emléktábláját. Majd a felújított nagyenyedi vártemplom megnézése után a híres református kollégiumhoz sétáltunk, aminek udvarán most is áll két fűzfa. Az iskola udvarába bemenve megnéztük Bethlen Gábor szobrát, az épületek falain pedig az itt tanult híres magyarok emléktábláit.   Gyulafehérváron a fejedelmi palotában levő kiállítást néztük meg. Múzeumpedagógus vezetett végig minket a gazdag kiállításon, amit többször is magyar feliratú rövidfilmek megnézése tett még érdekesebbé. Majd a Hunyadiakhoz kötődő Szent Mihály-székesegyházba mentük, itt található Hunyadi János és fia: László síremléke is. Sétát tettünk a hétbástyás csillag alakú várban, megnéztük a még letakart, felújítás alatt álló Szent György-kaput. Izgatottan indultunk Dévára, ahol két program is várt ránk. Már messziről láttuk magos Déva várát. Kíváncsiak voltunk, milyen lesz a meredek hegyoldalon felmenni a felvonóval, de nem tudhattuk meg, mert technikai probléma miatt le volt zárva, de gyalog a kitaposott ösvényeken gyorsan felértünk. Megérte felmenni, mert csodálatos látvány tárult a szemünk elé. A vár után a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett nehéz sorsú, illetve árva gyerekeknek otthont adó intézményt látogattuk meg, ahol átadtuk ajándékunkat. Egy kedves, fiatal 16 éves leány mesélt nekünk a mindennapjaikról, bemutatta az intézményt, és megnéztünk egy kiállítást, amely a gyerekek munkáiból készült. Aznap még várt ránk az új szállásunk, ami a torockói panzióhoz képest más volt, megismerkedtünk az igazi falusi vendéglátással. Vacsora után elmentünk búcsúestet tartani a helyi játszótérre, itt találkoztunk magyarul beszélő gyerekekkel is.

4. nap: Elérkezett a hazaindulás napja, pénteken összepakoltunk, elindultunk Vajdahunyadra. Első állomásunk Vajdahunyad vára, a várak királya, ami tényleg elismerésre méltó külsővel rendelkezik, és teljesen épen fennmaradt az utókornak. A Zalasd-patak fölött egy széles hídon átmenve léptünk be a várba, megcsodáltuk a termeket, vártornyokat, láttunk mindent, ami egy lovagvárban megtalálható: kínzóeszközöket, lovagi öltözetet, fegyvereket. Aradon a Mártírok emlékművénél megemlékeztünk az aradi 13 vértanúról, akiknek nevei olvashatók a terméskőből készült oszlopon. A Megbékélés parkja következett, ami egy fontos történelmi esemény emlékét őrzi, itt látható a Szabadság-szobor, amely talpazatán a 13 aradi vértanú domborműve látható, felettük a szabadságot jelképező nőalak áll. A román és magyar nép megbékélése jegyében vele szemben kilencméteres hatalmas diadalív állít emléket az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban elhunyt román áldozatoknak. Végül sétálás közben megnéztük a belváros impozáns épületeit.

Délután elindultunk haza a rengeteg élménnyel, a magyarok által lakott településeken megismert történelmi, irodalmi ismeretekkel gazdagodva. Ez az utazás örök élmény marad mindenki számára.